Szaléziak 100 éve Magyarországon

"JÖVÜNK HAZA" Biciklitúra 3 szakaszban A magyar szaléziak 1913-as letelepülésének 100. évfordulója alkalmából 3 év alatt Cavaglia-tól Péliföldszentkeresztig biciklivel! A szakasz 2011: Cavagliá Biella - Trieszt (Olaszország) Torino - Cavagliá - Pavia - Milano - Brescia - Verona - Padova - Velence - Caorle - Trieszt

Facebook

twitter (mi történik MOST)

jövünk haza - képekben

100 év

köszönet

Köszönet Samsungnak a támogatáért!



A blogon szereplő képeket (és videókat) Samsung Galaxy S Wi-Fi 5.0 készülékkel készítettem






Köszönjük a Magellán támogatását, hogy végigkísérnek minket az úton és segítséget nyújtanak a biciklis problémáinkban!



Hogyan történt?

2011.07.31. 17:26 kovacslorant

A szalézi szerzetesek magyarországi letelepítéséhez szükséges előkészületeket már Don Bosco első utóda, Rua Mihály megkezdte, habár az örvendetes eseményt az 1910-ben bekövetkezett halála miatt nem élhette meg. Egy rend számára egy új ország meghódításának fő nehézsége mindig az illető nemzet nyelvében rejlett. Azért, hogy könnyebben boldoguljanak, a szalézi elöljáróság mindig arra törekedett, hogy egy új alapításnál lehetőleg már rendelkezésre álljon néhány olyan szerzetes, aki az illető nemzetből való, beszéli az ország nyelvét és ismeri az ott uralkodó viszonyokat. Ezért Torinóban, a Szalézi Társaság bölcsője és anyaháza közelében egymás után létesült egy-egy intézet az angolok, németek, lengyelek, szlovének s horvátok részére, melyek célja kizárólag a szaléziak képzése volt, s mihelyt rendelkezésre állott kellő számú képzett szerzetes, ezeket az intézeteket átültették az illető ország területére, az elhagyott intézeteket pedig más nemzetekből származó növendékek foglalták el.

1901-ben indult el Budapestről Zafféry Károly atya vezetésével a magyar Mária-fiúk csoportja új otthonába, a Torinóhoz közel fekvő Foglizzo Canavesébe, ahol ideiglenes szállásuk volt. Szépen haladt minden, a fiúknak nem volt okuk panaszra, de mégis szerettek volna önállósulni. Zafféry atya megtudta, hogy Cavaglia Biellese-ben van egy kisebb és történetesen éppen akkor üres szalézi intézet, amely 1901-től 1913-ig barátságos otthont nyújtott az első magyar szalézi növendékeknek.

Magyarországon Csernoch János hercegprímás hívására 1913-ban Péliföldszentkereszten telepedtek le. 1913. november 3-án sátorbontás volt Cavagliában. A IV. osztályos növendékek Penangóba mentek tanulmányaik folytatására, a többiek pedig hazatelepültek. Zafféry atya rövid ideig Krajnába, a kies fekvésű radnai házba került, itt működött a lengyel noviciátus, mivel ekkor még egy rendtartományba tartoztak a német-osztrák-lengyel-cseh-délszláv népek. Amint a kezdetek nehézségeivel küzdő Péliföldszentkereszten szerény szobácskát tudtak az első szalézi papnak berendezni, 74 évesen hazahozták.

  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szalezi.blog.hu/api/trackback/id/tr853114680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.